- Minori Masaaki -

Hamar oda is értünk. Csengettünk és Chizu nyitott ajtót.
- Oh sziasztok! *köszönt nekünk.*
- Szia! *mosolyogtunk vissza.*
- Gyertek beljebb! *irányított beljebb minket.*
- Oh sziasztok! *köszönünk a többieknek is. Úgy tűnik, mi érkeztünk utoljára, de hát ezt már megszoktam.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe! *mosolygott Chizu és átkísért minket az étkezőbe. Enni kezdtünk. Mindenki ízlése szerint válogatott. Nagyon jó házigazda Chizu.*
Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevetett Yoko.*
- Mert ő hős volt. *kuncogott Chizu.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *nevettem.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védett meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztünk egymásra.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondta Yoko.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *vágtam vissza.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondta Chizu.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogott.*
- Na azért. *nevettem.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védtük magunkat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondta Yoko.*  
- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevetett Chizu és kicsit megütötte.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökte meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védte meg Chizu.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karolt belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtunk kicsit Yokoval.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondta Chizu.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább.
 - Nem kapcsolunk egy kis zenét? *szólal meg Doo.*
- De! *pattan fel Chizu.* - Mit kapcsoljak?
- Mik vannak? *kérdezi Yoko.*
- Gazette, Crazy Shampoo, An Cafe, Dir en Grey, Sug...
- SUG! *vágunk közbe Yokoval egyszerre.*
- Úr isten lányok, nem ám ideélveztek. *nevet Jin.*
- Ti férfiak, nem tudjátok mi a jó! *mondja szúrósan Chizu.*
- Nekem mondjuk nincs bajom velük, én szeretem őket. *mondta Jin.*
- Én is. *helyeselt Doo.*
- Jesszusom! Én kifejezetten utálom őket! *húzza a száját Ki.*
- Mert Szívem, te nem tudod mi a jó! *bújok hozzá és megcsókolom.*
- Free szex! *kiabál Yoko. Az öklére támasztja az állát és fülig érő mosollyal bámul minket.*
- Bolond! *nevetek.*
- Yoko, tudjuk, hogy te ilyen szexmániás vagy! *nevet Chizu.*
- Én szexmániás? Akkor mit mondjuk Min-re? *mutat rám.*
- Héééj. *szólalok meg.*
- Na, hát rá már nincsenek szavak se. *mondja Chizu.*
- Én is szeretlek benneteket! *nevetek.* - Inkább táncoljon velem valaki. *állok fel.*
- Megyek! *pattan fel Yoko is. Mint az idióták elkezdünk ugrálni a zenére és lég gitározni.* 
- Kemény Rockerek vagyunk! *kiabálok.*
- Király, csak vigyázz, mert mögötted van a... *kiabál vissza Doo, de mire befejezhette volna a mondatot elestem a mögöttem lévő szék lábába.*
- Áuucs! *nevetek a fejemet fogva.*
- Jól vagy? *gyűlnek körém és ők is dőlnek a nevetéstől.*
- Persze, csak segítsetek fel!
- Egy barát mindig segít a bajban...Rögtön azután, hogy abbahagyta a nevetést! *mondja Yoko nehezen a nevetéstől.*
- Háromra húzzuk! *fogják meg a kezem mindannyian.* -Egy...Kettő...Három... *majd megrántanak és majdnem újból elesek, csak most pofára.*
- Huh, ez meleg volt. Ha nem fogjuk a kezed továbbra is, talán újra orra esel. *nevet Jin.*
- Micsoda szerencse! *nevetek. Abban a pillanatban megcsörren Chizu telefonja és elsiet felvenni.*

- Tomori Chizu -

Aztán egyszer csak hallottuk a csengőt és Doo már ment is kinyitni.
- Helló! *hallottam szinte azonnal Jin hangját.*
- Szia. *köszönt Yoko is kuncogva.*
- Szi-sziasztok! *köszönt Doo, majd melléálltam én is.*
- Sziasztok! *integettem mosolyogva, majd ők is mosolyogtak rám.*
- Szia! *köszöntek nekem egyszerre, majd beinvitáltuk őket.*
- Hoztunk egy kis bort. *vette elő és átadta Doonak, Yoko.*
- Oh köszönjük. *nézegette Doo majd letetette az asztalra.*
- Nincs mit. *mosolyogtak.*
- Üljetek le! *mondtam és leültünk a nappaliba.*
- És hogy vagytok? Régen láttalak titeket. *kérdezte Yoko.*
- Jól vagyunk. Hát igen, elég rég. Ti hogy vagytok? *kérdeztem vissza.*
- Jól vagyunk mi is. *mosolyogtak.*
- Hány gyereket vertél meg? *kuncogott Yoko és rám nézett.*
- Sokat. *kuncogtam.*
- De azt jobb ha nem láttátok. . *kuncogott Doo.*
- Eltörpülsz a csajod mellett! *lökte meg Jin kuncogva Doot.*
- Nem a csajom! *helyeselt.* - De nem hiszem én azt!
- Na ja. Amúgy nem gondolkodtál azon, hogy el kéne menned valami ilyen programra? Box vagy valami? *nézett rám Jin.*
- Öhm hát igazából most jelentkeztem boxra, holnap már mehetek is edzeni. *mosolyogtam.*
- Na az jó. *mosolygott majd csengettek ezért mentem kinyitni.*
- Oh sziasztok! *láttam meg Minéket az ajtóba.*
- Szia! *mosolyogtak.*
- Gyertek beljebb! *invitáltam be őket.*
- Oh sziasztok! *köszöntek a többieknek is.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe!

*mosolyogtam és áthívtam őket az étkezőbe. Majd leültünk és megmutattam, hogy mi a kaja. Utána mindenki ízlése szerint választott magának. Azután enni kezdtünk.*
Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevetett Yoko.*
- Mert ő hős volt. *kuncogtam.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *kuncogott.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védte meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztek egymásra Ki és Min.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondta Yoko.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *mondta Min.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondtam.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogtam.*
- Na azért. *kuncogott kicsit.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védték magukat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondta Yoko.* 

- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevettem és kicsit megütöttem.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba ahogy láttam.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökött meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védtem meg.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karoltam belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtak kicsit Yokoék.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondtam.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább. 

- Kawasaki Yoko -

Reggel mikor felkeltem Jin nem volt mellettem, így kifelé vettem az irányt a konyhához. Épp a reggelit készítette. 
- Jó reggelt! *pusziltam meg ajkát.*
- Jó reggelt! *puszilt vissza mosolyogva.* 
- Mi ez a nagy háziasszonykodás? *kuncogtam rajta. Nagyon édes volt.* 
- Csak gondoltam megleplek vele, de úgy látom, hogy nem sikerült, mert felkeltél. *pirult kicsit el.*
- De édes vagy. *öleltem át hátulról.* - Így is nagyon megleptél, szóval ügyes vagy. 
- Komolyan? *fordult meg és felcsillant a szeme.*
- Persze. *bólogattam és megcsókoltam őt.* 
- Ennek örülök. *mosolygott tovább.*
- De, ha tovább örülsz odafog égni. *biccentettem a készülő ételre.* 
- Oh, ba... *fordult meg gyorsan és levette a tűzhelyről.* - Látod milyen vagy? Egy kicsit is rád figyelek és elveszítem az eszem...
- Nem, elveszíted a kaját. *kuncogtam.* 
- Az a legkevesebb. *fonta karjait a derekam mögé.* - Te fontosabb vagy, mint a kaja.
- Húúú... ez nagyon romantikus volt. *cukkoltam.*
- Hé! Reggel van, mit akarsz? Meg amúgy is... a kaja nagyon fontos! Éhen halok. *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg.* - Együnk! 
Ahogy mondtam már tálaltunk is mind a kettőnknek. Egymással szembeültünk. Vicces, mert eleinte mindig zavart, ha Jin előttem ül. Azért, mert mindig bámul... olyan édes szemei vannak, hogy nem tudom mit gondol. Egyszerűen nem bírom felfogni. De, ahogy egyre jobban megismertem őt, ez kezdett fokozatosan elmúlni. 
- Van itthon kávé? *kérdezte.* 
- Mindjárt megnézem! *pattantam fel és a konyhához indultam. Azonban nem volt.* - Nincs! *néztem az üres dobozt, amiben szoktuk tartani.* 
- Akkor miután végeztünk elmehetnénk egy kávézóba. *javasolta az ötletet.* 
- Rendben. *mosolyogtam, majd folytattuk az evést. Nem is szóltunk semmit, csak egymást figyeltük. Ahogy végeztünk elmentünk felöltözni, majd indultunk is a kávézóhoz.* 
- Na, mi az? Már meg se fogod a kezem? *kérdezte kuncogva.*
- De, megfogom. *fogtam meg hirtelen a kezét.* - Áú! Mi ez? *vettem el hirtelen a kezemet, valami megszúrt.* 
- A tiéd! *engedte szét kezét és egy karkötőt tartott.* 
- Nyaahh, de édes! *kaptam el hirtelen és gyors meg is néztem. Egy ezüstlánc volt, amin egy fél szívecske lógott az ő nevével.* - Neked is van? *csillant fel a szemem.*
- Persze. *mutatta. Majd én is felvettem.*
- Köszönöm! Szeretlek Jin! *köszöntem meg és megcsókoltam.* 
- Én is szeretlek. *mosolygott, majd mentünk tovább. Mikor odaértünk leadtuk a rendelésünket.*
- Lefotózzuk? *kérdeztem izgatottan.*
- Szeretnéd? *vigyorgott.*
- Igen, nagyon. *bólogattam.*
- Mit adsz cserébe? *kérdezte.* 
- Kifizetem a kávédat. *kuncogtam.*
- Amúgy is én fizetnék. *kuncogott ő is.* 
- De ez így nem fair! Akkor fényképezek az enyémmel. *vettem elő a telefonomat.* 
- Nem adom oda a karom! *nyújtotta a nyelvét, közben megérkezett a kávénk is.* 
- Add ideeee! *nyúltam a karjáért.*
- Hagyjáááál. *húzódott el tőlem.* 
- Kim Woo Jin! Azonnal add ide a karodat! *nevettem, vicces volt.* 
- Kawasaki Yoko! Rád borítom a kávédat, ha nem hagysz békén. *nevetett velem.*
- Gonosz vagy! *löktem meg és elfordultam tőle.* 
- Yo.... *próbált megfordítani.* - Yoko... Yo-chan. Yoyo, figyelj, kérlek! 
- Mit akarsz? *fordultam meg és abban a pillanatban megcsókolt és villant is a telefonja.* 
- Ezt adod cserébe. *vigyorodott el és beállította háttérképnek.* 
- Olyan kis izé vagy... ha egyből ezt mondtad volna, akkor igent mondtam volna.
- De így jobb volt... szeretem mikor morcos vagy. *puszilt meg, majd a karjainkat egymás mellé raktuk és arról is csináltunk egy fényképet.* 
- Szeretlek édes. *fogtam meg a kezét.* 
- Én is. *mosolygott, majd ittuk a kávénkat. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Az egyik barátnőm, Chizu hívott. Aminek hirtelen megörültem.* 
- Szia Yoko!
- Szia! *mondtam.*
- Eltudnál jönni hozzám ebédre?
- Mikor?
- Hát egy óra múlva kb. 
- Persze! Ráérek!
- Hozd magaddal Jint is!
- Rendben! Menni fogunk! Köszönjük a meghívást!
- Jaj ugyan! Régen találkoztunk így mindenki és Doonak ez az ötlete támadt!
- Hát igen, de már ránk fog férni!
- Igen, szerintem is!
- Na de akkor megyek is készülni! Ott leszünk!
- Okés!
- Szia! 
- Szia! *tette le, majd Jin érthetetlenül nézett rám.*
- Na, mi az? *kérdezte.*
- Chizu volt. *mosolyogtam.*
- Éééés? 
- Ja, bocsi... *kuncogtam.* - Meghívott minket ebédre egy óra múlva.
- Egy óra múlva? Szívem... és te még készülődni akarsz? *nevetett fel.* - Mire te elkészülsz az kb egy fél nap és abból már csak vacsi lehet.
- Most menjek így rongyosan? *néztem magamra.* 
- Milyen rongyosan? *nevetett ismét ki.* - Csodálatos vagy! *lökte meg a fejem.*
- Egy csodálatos rongybaba. *nevettem.*
- Yoko! Ha még egyszer ilyen vagy én esküszöm... modell vagy kicsim, jól nézel ki. *mosolygott rám.*
- Akkor jó. *mosolyogtam vissza.* - Indulhatunk? *pattantam fel.*
- Máris? *vigyorgott.* - Még van egy óránk. 
- De találkozni akarok velük. *toporzékoltam.*
- Vegyünk valamit. *javasolta az ötletet.* - Mármint az ebédhez. 
- A bor szerinted jó lesz? Mármint az megy úgy mindenhez. *vontam meg a vállam.* - Mondjuk a vörös...  
- Oké, akkor vegyük azt. *állt fel, fizetett majd elindultunk megvenni a bort. Kissé elidőztünk a boltban, majd mikor megtaláltuk a tökéletest már mentünk is egyenesen Chizuékhoz. Mikor odaértünk csengettünk és Doo nyitott ajtót.*
- Helló! *szólalt meg szinte azonnal Jin. Látszódott, ahogyan Doo meglepődött.* 
- Szia. *köszöntem én is kuncogva. Vicces volt az arca.* 
- Szi-sziasztok! *köszönt, majd melléállt Chizu is.*
- Sziasztok! *integetett mosolyogva, majd mi is mosolyogtunk rá.*
- Szia! *köszöntünk neki egyszerre, majd beinvitáltak minket.* 
- Hoztunk egy kis bort. *vettem elő és átadtam Doonak.* 

- Minori Masaaki -

Reggel arra ébredtem, hogy Ki álmába fejbe csapott a kezével. Remek, látom jól alszik! Ránéztem az órára és fél 10 volt. Gondoltam ha már Ő még alszik, akkor elmegyek egy kicsit futni, levezetem a tegnap esti évfordulónkat. Már 3. éve vagyunk együtt. A leghosszabb kapcsolatom eddig amiben 100%-osan boldog vagyok. Kimentem a konyhába és megittam egy olasz cappuccino-t, közben olvastam a Shoxx újabb számát.
- Jó reggelt kincsem! *lépett be a konyhába Ki és megpuszilta a fejemet.*
- Jó reggelt! Felkeltettelek?
- Nem, dehogyis. *ül le mellém és beleiszik a cappuccino-mba.*
- Hát te viszont engem igen! Fejbe vertél a kezeddel és most még a cappuccino-m is megiszod. *vettem el tőle.*
- Na, csak egy kortyocskát! *nyújtogatja a nyakát.*
- Mész innen! *suhintom meg az orra hegyét és nevetni kezdünk.*
- Ahjj. *vág szomorú fejet.*
- Ne szomorkodj. Van kedved velem futni? *állok fel.*
- Most nem, visszafekszem aludni még.
- Hát jó. Tessék idd meg! *odaadom neki a cappuccinom, aminek nagyon megörül, felállok megpuszilom a fejét és elmegyek felöltözni.*
Elköszönök tőle, ő visszafekszik és én elindulok. Jó órát futottam, mikor összefutottam Chizu-val és Doo-val.
- Sziaa! *köszönt Chizu.*
- Szia! *lihegtem.*
- Mizujs?
- Semmi különös. *fogtam az oldalam, kicsit szúrt. Rosszul vettem a levegőt.*
- Mire jó ez neked? *kérdezi.*
- Mi?
- Hogy fáj!
- Hát tudod csak így tudok formába lenni!
- De nagyon fáj?
- Neem! *mosolyogtam.* - Jaj ne aggódj már értem törpe! *mondom én...*
- Nem vagyok törpe!
- Életkorilag te vagy a legkisebb! *piszkálom tovább.*
- Te meg csak szamár vagy! *nyújtja rám a nyelvét.*
- Bolond. *kuncogtam.* - Merre mentek?
- Még én sem tudom. Doo valamit tervez, de nem mondta meg.
- Oh akkor az biztos nagyon cuki lesz! *mosolyogtam. Doo mindig nagyon kreatív ilyen téren.*
- Az.
- Ne legyél már morci! Mi van veled? *kérdezem.*
- Felkeltett! *mutatott Doora.*
- Ideje volt már felkelni! Majd ezentúl jössz velem futni! *a kis mártír.*
- Azt nem! *rázta a fejét.*
- Mert?
- Mert én nem eszek annyit mint te! Nincs mit ledolgozni! *kuncog.*
- Igaz, hogy szeretek enni. . de nem tudok róla leszokni! *kuncogok én is.*
- Nem is kell!
- Na de megyek tovább! Megnézem Ki felkelt-e már. *mosolygok.*
- Rendben! Üdvözlöm őt is! *mondja Chizu.*
- Átadom neki! Na sziasztok! *ölelem meg és tovább kocogok.*
Hazamentem és Ki még fetrengett az ágyba, nyomkodta a tv-t.
- Kincseeeem! *kiabáltam és ráugrottam..*
- Áh, ez fájt. *ölelt át és maga alá fordított.*
- Azért csináltam. *fogtam az arcát.*
- Milyen volt a futás?
- Jó. Találkoztam Chizuval és Dooval.
- Na, hogy vannak?
- Nagyon jól. És üdvözölnek! *mosolygok.*
- Édesek. *ahogy ezt kimondtam, megcsörrent a telefonom.* - Emlegetett szamarak. *nevetek.*
Felvettem. Ki kiváncsian nézett amíg én beszéltem vele.
- Na, mit mondtak? *kérdezi miután letettem.*
- Egy óra múlva ebéd náluk. Nincs programod ugye?
- Nincs. Mehetünk.
- Király. *mondtam és lelöktem magamról.*
- Ki engedte meg, hogy lelökj? *nevet.*
- Én. *nevetek vele.* - Öltözz szépen fel!
- Igenis asszonyom! *engedelmeskedik.
- Ez jó lesz? *állok elé, a kedvenc ruháimba.*
- Tökéletes. *mondja és le se akarja venni a szemét rólam.*

- Na, de te is öltözz fel normálisan. Ezt a pulcsit vedd fel. *veszem ki azt a pulcsit, amit annyira imádok mikor rajta van.*
- Megint? 
- Igen!
- Na jó. *egyezik bele.*
- Na, induljunk is. *indultunk el.*

- Tomori Chizu -

Reggel arra keltem, hogy valami hideg megérintette az arcomat.
- Ki az? *ültem fel, de még

a szememet sem nyitottam ki.*
- Csak én vagyok az! *szólt egy kedves hang.*
- Doo. . a frászt hozod rám. . mit keresel itt? *nyitottam ki a szemem.*
- Gondoltam átjövök hozzád! *mosolygott.*
- Ilyen korán?
- Milyen korán? Tudod mennyi az idő? *kuncogott.*
- Na?
- 11 óra van.
- Ah. . hajnal van még. *dőltem vissza.*
- Hajnal? *nevetett ki.* - Nem megyünk valamerre?
- Hova?
- Nem tudom . .csavarogni!
- Neked mindig csak a csavargás van?
- Miért? Akkor punnyadjunk egész nap itt bent? Nézd meg milyen szépen süt a nap!
- Szépen süt. . . jól van, kimegyünk, de akkor menj ki és csinálj nekem kávét! Addig felöltözöm!
- Rendben! *mosolygott majd megpuszilt és kiment.*
Gyorsan felöltöztem és kimentem én is utána.
- Már kész. *tette le az asztalra én pedig leültem.*
- Köszi! *motyogtam és elkezdtem inni.*
- Ugye finom?
- Igen, de a kávét nem lehet elrontani!
- Mi van? Bal lábbal kelél fel?
- Igen mert felkeltettél!
- Na majd jobb kedved lesz ha elmegyünk. . .
- Hova?
- Az titok!
- Doooooooooooo!
- Shhh! Idd a kávédat!
- De mond már el!
- Majd ha odaérünk úgy is rájössz!
- Okéé. . szemét! *motyogtam és megittam a kávémat.*
- Na mehetünk?
- Aham!
- Oké! *állt fel és én is majd elindultunk.*
Nem siette el a dolgokat. Nagyon lassan sétáltunk és közben minden egyes épületet nagyon alaposan megnézett. Mintha nem minden nap járna erre. Vicces volt, de azért édes és nem tudtam mit akar ezzel elérni. Út közben összefutottunk Minnel.
- Sziaa! *köszöntem neki.*
- Szia! *lihegett picit. A reggeli futása közben volt.*
- Mizujs?
- Semmi különös. *fogta kicsit az oldalát.*
- Mire jó ez neked?
- Mi?
- Hogy fáj!
- Hát tudod csak így tudok formába lenni!
- De nagyon fáj?
- Neem! *mosolygott.* - Jaj ne aggódj már értem törpe!
- Nem vagyok törpe!
- Életkorilag te vagy a legkisebb!
- Te meg csak szamár vagy! *kinyújtottam a nyelvem.*
- Bolond. *kuncogott.* - Merre mentek?
- Még én sem tudom. Doo valamit tervez, de nem mondta meg.
- Oh akkor az biztos nagyon cuki lesz! *mosolygott.*
- Az.
- Ne legyél már morci! Mi van veled?
- Felkeltett! *mutattam Doora.*
- Ideje volt már felkelni! Majd ezentúl jössz velem futni!
- Azt nem! *ráztam a fejem.*
- Mert?
- Mert én nem eszek annyit mint te! Nincs mit ledolgozni! *kuncogtam.*
- Igaz, hogy szeretek enni. . de nem tudok róla leszokni! *kuncogott ő is.*
- Nem is kell!
- Na de megyek tovább! Megnézem Ki felkelt-e már. *mosolygott.*
- Rendben! Üdvözlöm őt is! *mosolyogtam.*
- Átadom neki! Na sziasztok! *ölelt meg és ment tovább.*
- Na hova megyünk? *fordultam Doo felé.*
- Majd meglátod!
- De menjünk akkor és ne nézz meg semmit csak menjünk!
- Ennyire sietsz?
- Igen!
- Akkor gyere! *fogta meg a kezem és végre rendes tempóba mentünk.*
De még mindig nem tudtam hova megyünk. Mikor aztán megpillantottam kiskorunk óta jól ismert tavacskát.
- Komolyan? *néztem rá.*
- Aham! Gondoltam régen voltunk itt. *mosolygott.*
- Igen, elég régen. *sétáltunk oda és néztük ahogy a nap fénye rávilágít a vízre és csillog.*
- Emlékszel mikor beleestem? *kuncogott.*
- Igen és én meg sírtam mert nem tudtam mit csináljak. *kuncogtam.* - Akkor is megijesztettél! *ütöttem meg kicsit.*
- De aztán kimásztam!
- De akkor is!
- Jó tudom. De édes voltál.
- Tudom, mint mindig.
- Hééé! Ego. *csikizett meg.*
- Nee! *nevettem.*
- Dee! *csikizett tovább és eldőltem.*
- Neee! *nevettem és szorítottam a kezét, hogy hagyja abba.*
Egy ideig még csikizett, de aztán abbahagyta.
- Most ez mire volt jó? *ütöttem meg.*
- Csak úgy. *nevetett.*
- Igen? *kezdtem el ütni.*
- Héé! *nevetett.*
- Nincs héé! *ütöttem tovább.*
Persze nem nagyon ütöttem. Mikor meguntam abbahagytam és bámultam inkább a vizet.
- Nincs kedved ma elmenni edzeni?
- Nem tudom, legyen?
- Legyen!
- Akkor lesz! *mosolyogtam.* - De ott van apa edzőterme a lakásba. . mindig kifizeted a belépőt abba a szarba és nincs ott semmi, apunak több felszerelése van.
- Akkor megyünk hozzátok!
- Én is így gondoltam!
- Többet nem keltelek fel!
- Ne is!
- De miért van rossz kedved?
- Nincs rossz kedvem, de fáradt vagyok és nyűgös!
- Akkor gyere! Levezeted a fáradságodat!
- Jóó. *álltunk fel és elindultunk.* 

Útközben össze találkoztunk azzal a lánnyal akit én kiskorom óta utálok. 
- Sziasztoook! *köszönt.*
- Csá. . *motyogtam és mentem volna tovább.*
- Szia! *köszönt neki Doo.*
- Hova sietsz? *rántott vissza.*
- Te engem ne ráncigálj jó? *álltam neki. Már a puszta jelenléte is felbaszott agyilag.*
- Mit kell keménykedni? Minek sietsz?
- Tudod dolgom van!
- És még is mi? 
- Levezetni az idegességet. . amíg nem teszek olyat amit megbánnék.
- Te mindig ilyen vagy?
- Igen! És ha most nem bánod mennénk! *fogtam meg Doo kezét és elvezettem onnan.*
- Nyugii! *ölelt át.*
- Nem! Nincs nyugi! Mit ér hozzám? Mit ráncigál?
- Nyugii!
- Menjünk! *gyorsítottam és hazamentünk.*
Mikor beértünk szinte azonnal mentem az edzőterembe, át sem öltöztem. Azonnal a boxzsákot kezdtem el püfölni.
- Chizuuu! *fogott le Doo.*
- Mit csinálsz? *ordítottam rá.*
- Nyugi!
- Csak így tudok lenyugodni! Úgy, hogy eressz! *rántottam ki a kezem a szorításából és tovább csináltam.*
Addig folytattam míg bele nem fáradtam és lenyugodtam.
- Lenyugodtál? *ült a széken Doo.*
- Igen! *sóhajtoztam.*
- Remek! Akkor öltözz át és rendesen edzünk! Mert így meghúzod magad!
- Jóó. . *mentünk átöltözni.*
Mikor végeztünk az öltözéssel vissza mentünk és elkezdtünk tényleg edzeni. Most már nyugodt voltam, de még mindig nem volt az igazi. Ám az edzés végeztével teljesen nyugodt voltam. Azután felmentünk és először is lefürödtünk majd átöltöztünk és csináltam egy kis kaját míg ő fürdött.
- Mi lenne ha meghívnánk a barátainkat is? *jött ki a fürdőből Doo.*
- Ebédre?
- Igen!
- Ez jó ötlet! De akkor több kaja kell és nem ilyen egyszerű!
- Segítek megcsinálni!
- Tényleg?
- Persze! *mosolygott.*
- Akkor felhívom őket! *mosolyogtam és mentem telefonálni.*
Először Yokot hívtam.
- Szia Yoko!
- Szia! *mondta.*
- Eltudnál jönni hozzám ebédre?
- Mikor?
- Hát egy óra múlva kb. *néztem az órára.*
- Persze! Ráérek!
- Hozd magaddal Jint is!
- Rendben! Menni fogunk! Köszönjük a meghívást!
- Jaj ugyan! Régen találkoztunk így mindenki és Doonak ez az ötlete támadt!
- Hát igen, de már ránk fog férni!
- Igen, szerintem is!
- Na de akkor megyek is készülni! Ott leszünk!
- Okés!
- Szia! 
- Szia! *mosolyogtam és letettük majd gyorsan Mint is felhívtam és vele is megbeszéltem a dolgokat és ő is ráér pont.*
Mikor a telefonálással végeztem akkor mentem segíteni Doonak aki már nekiállt a kajának. Szépen összedolgoztunk és megcsináltuk a kaját. Terítettünk és amíg nem jöttek még beszéltünk kicsit.