- Jó reggelt! *pusziltam meg ajkát.*
- Jó reggelt! *puszilt vissza mosolyogva.*
- Mi ez a nagy háziasszonykodás? *kuncogtam rajta. Nagyon édes volt.*
- Csak gondoltam megleplek vele, de úgy látom, hogy nem sikerült, mert felkeltél. *pirult kicsit el.*
- De édes vagy. *öleltem át hátulról.* - Így is nagyon megleptél, szóval ügyes vagy.
- Komolyan? *fordult meg és felcsillant a szeme.*
- Persze. *bólogattam és megcsókoltam őt.*
- Ennek örülök. *mosolygott tovább.*
- De, ha tovább örülsz odafog égni. *biccentettem a készülő ételre.*
- Oh, ba... *fordult meg gyorsan és levette a tűzhelyről.* - Látod milyen vagy? Egy kicsit is rád figyelek és elveszítem az eszem...
- Nem, elveszíted a kaját. *kuncogtam.*
- Az a legkevesebb. *fonta karjait a derekam mögé.* - Te fontosabb vagy, mint a kaja.
- Húúú... ez nagyon romantikus volt. *cukkoltam.*
- Hé! Reggel van, mit akarsz? Meg amúgy is... a kaja nagyon fontos! Éhen halok. *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg.* - Együnk!
Ahogy mondtam már tálaltunk is mind a kettőnknek. Egymással szembeültünk. Vicces, mert eleinte mindig zavart, ha Jin előttem ül. Azért, mert mindig bámul... olyan édes szemei vannak, hogy nem tudom mit gondol. Egyszerűen nem bírom felfogni. De, ahogy egyre jobban megismertem őt, ez kezdett fokozatosan elmúlni.
- Van itthon kávé? *kérdezte.*
- Mindjárt megnézem! *pattantam fel és a konyhához indultam. Azonban nem volt.* - Nincs! *néztem az üres dobozt, amiben szoktuk tartani.*
- Akkor miután végeztünk elmehetnénk egy kávézóba. *javasolta az ötletet.*
- Rendben. *mosolyogtam, majd folytattuk az evést. Nem is szóltunk semmit, csak egymást figyeltük. Ahogy végeztünk elmentünk felöltözni, majd indultunk is a kávézóhoz.*
- Na, mi az? Már meg se fogod a kezem? *kérdezte kuncogva.*
- De, megfogom. *fogtam meg hirtelen a kezét.* - Áú! Mi ez? *vettem el hirtelen a kezemet, valami megszúrt.*
- A tiéd! *engedte szét kezét és egy karkötőt tartott.*
- Nyaahh, de édes! *kaptam el hirtelen és gyors meg is néztem. Egy ezüstlánc volt, amin egy fél szívecske lógott az ő nevével.* - Neked is van? *csillant fel a szemem.*
- Persze. *mutatta. Majd én is felvettem.*
- Köszönöm! Szeretlek Jin! *köszöntem meg és megcsókoltam.*
- Én is szeretlek. *mosolygott, majd mentünk tovább. Mikor odaértünk leadtuk a rendelésünket.*
- Lefotózzuk? *kérdeztem izgatottan.*
- Szeretnéd? *vigyorgott.*
- Igen, nagyon. *bólogattam.*
- Mit adsz cserébe? *kérdezte.* - Kifizetem a kávédat. *kuncogtam.*
- Amúgy is én fizetnék. *kuncogott ő is.*
- De ez így nem fair! Akkor fényképezek az enyémmel. *vettem elő a telefonomat.*
- Nem adom oda a karom! *nyújtotta a nyelvét, közben megérkezett a kávénk is.*
- Add ideeee! *nyúltam a karjáért.*
- Hagyjáááál. *húzódott el tőlem.*
- Kim Woo Jin! Azonnal add ide a karodat! *nevettem, vicces volt.*
- Kawasaki Yoko! Rád borítom a kávédat, ha nem hagysz békén. *nevetett velem.*
- Gonosz vagy! *löktem meg és elfordultam tőle.*
- Yo.... *próbált megfordítani.* - Yoko... Yo-chan. Yoyo, figyelj, kérlek!
- Mit akarsz? *fordultam meg és abban a pillanatban megcsókolt és villant is a telefonja.*
- Ezt adod cserébe. *vigyorodott el és beállította háttérképnek.*
- Olyan kis izé vagy... ha egyből ezt mondtad volna, akkor igent mondtam volna.
- De így jobb volt... szeretem mikor morcos vagy. *puszilt meg, majd a karjainkat egymás mellé raktuk és arról is csináltunk egy fényképet.*
- Szeretlek édes. *fogtam meg a kezét.*
- Én is. *mosolygott, majd ittuk a kávénkat. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Az egyik barátnőm, Chizu hívott. Aminek hirtelen megörültem.*
- Szia Yoko!
- Szia! *mondtam.*
- Eltudnál jönni hozzám ebédre?
- Mikor?
- Hát egy óra múlva kb.
- Persze! Ráérek!
- Hozd magaddal Jint is!
- Rendben! Menni fogunk! Köszönjük a meghívást!
- Jaj ugyan! Régen találkoztunk így mindenki és Doonak ez az ötlete támadt!
- Hát igen, de már ránk fog férni!
- Igen, szerintem is!
- Na de akkor megyek is készülni! Ott leszünk!
- Okés!
- Szia!
- Szia! *tette le, majd Jin érthetetlenül nézett rám.*
- Na, mi az? *kérdezte.*
- Chizu volt. *mosolyogtam.*
- Éééés?
- Ja, bocsi... *kuncogtam.* - Meghívott minket ebédre egy óra múlva.
- Egy óra múlva? Szívem... és te még készülődni akarsz? *nevetett fel.* - Mire te elkészülsz az kb egy fél nap és abból már csak vacsi lehet.
- Most menjek így rongyosan? *néztem magamra.*
- Milyen rongyosan? *nevetett ismét ki.* - Csodálatos vagy! *lökte meg a fejem.*
- Egy csodálatos rongybaba. *nevettem.*
- Yoko! Ha még egyszer ilyen vagy én esküszöm... modell vagy kicsim, jól nézel ki. *mosolygott rám.*
- Akkor jó. *mosolyogtam vissza.* - Indulhatunk? *pattantam fel.*- Máris? *vigyorgott.* - Még van egy óránk.
- De találkozni akarok velük. *toporzékoltam.*
- Vegyünk valamit. *javasolta az ötletet.* - Mármint az ebédhez.
- A bor szerinted jó lesz? Mármint az megy úgy mindenhez. *vontam meg a vállam.* - Mondjuk a vörös...
- Oké, akkor vegyük azt. *állt fel, fizetett majd elindultunk megvenni a bort. Kissé elidőztünk a boltban, majd mikor megtaláltuk a tökéletest már mentünk is egyenesen Chizuékhoz. Mikor odaértünk csengettünk és Doo nyitott ajtót.*
- Helló! *szólalt meg szinte azonnal Jin. Látszódott, ahogyan Doo meglepődött.*
- Szia. *köszöntem én is kuncogva. Vicces volt az arca.*
- Szi-sziasztok! *köszönt, majd melléállt Chizu is.*
- Sziasztok! *integetett mosolyogva, majd mi is mosolyogtunk rá.*
- Szia! *köszöntünk neki egyszerre, majd beinvitáltak minket.*
- Hoztunk egy kis bort. *vettem elő és átadtam Doonak.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése