- Ki az? *ültem fel, de még
- Csak én vagyok az! *szólt egy kedves hang.*
- Doo. . a frászt hozod rám. . mit keresel itt? *nyitottam ki a szemem.*
- Gondoltam átjövök hozzád! *mosolygott.*
- Ilyen korán?
- Milyen korán? Tudod mennyi az idő? *kuncogott.*
- Na?
- 11 óra van.
- Ah. . hajnal van még. *dőltem vissza.*
- Hajnal? *nevetett ki.* - Nem megyünk valamerre?
- Hova?
- Nem tudom . .csavarogni!
- Neked mindig csak a csavargás van?
- Miért? Akkor punnyadjunk egész nap itt bent? Nézd meg milyen szépen süt a nap!
- Szépen süt. . . jól van, kimegyünk, de akkor menj ki és csinálj nekem kávét! Addig felöltözöm!
- Rendben! *mosolygott majd megpuszilt és kiment.*
Gyorsan felöltöztem és kimentem én is utána.
- Már kész. *tette le az asztalra én pedig leültem.*
- Köszi! *motyogtam és elkezdtem inni.*
- Ugye finom?
- Igen, de a kávét nem lehet elrontani!
- Mi van? Bal lábbal kelél fel?
- Igen mert felkeltettél!
- Na majd jobb kedved lesz ha elmegyünk. . .
- Hova?
- Az titok!
- Doooooooooooo!
- Shhh! Idd a kávédat!
- De mond már el!
- Majd ha odaérünk úgy is rájössz!
- Okéé. . szemét! *motyogtam és megittam a kávémat.*
- Na mehetünk?
- Aham!
- Oké! *állt fel és én is majd elindultunk.*
Nem siette el a dolgokat. Nagyon lassan sétáltunk és közben minden egyes épületet nagyon alaposan megnézett. Mintha nem minden nap járna erre. Vicces volt, de azért édes és nem tudtam mit akar ezzel elérni. Út közben összefutottunk Minnel.
- Sziaa! *köszöntem neki.*
- Szia! *lihegett picit. A reggeli futása közben volt.*
- Mizujs?
- Semmi különös. *fogta kicsit az oldalát.*
- Mire jó ez neked?
- Mi?
- Hogy fáj!
- Hát tudod csak így tudok formába lenni!
- De nagyon fáj?
- Neem! *mosolygott.* - Jaj ne aggódj már értem törpe!
- Nem vagyok törpe!
- Életkorilag te vagy a legkisebb!
- Te meg csak szamár vagy! *kinyújtottam a nyelvem.*
- Bolond. *kuncogott.* - Merre mentek?
- Még én sem tudom. Doo valamit tervez, de nem mondta meg.
- Oh akkor az biztos nagyon cuki lesz! *mosolygott.*
- Az.
- Ne legyél már morci! Mi van veled?
- Felkeltett! *mutattam Doora.*
- Ideje volt már felkelni! Majd ezentúl jössz velem futni!
- Azt nem! *ráztam a fejem.*
- Mert?
- Mert én nem eszek annyit mint te! Nincs mit ledolgozni! *kuncogtam.*
- Igaz, hogy szeretek enni. . de nem tudok róla leszokni! *kuncogott ő is.*
- Nem is kell!
- Na de megyek tovább! Megnézem Ki felkelt-e már. *mosolygott.*
- Rendben! Üdvözlöm őt is! *mosolyogtam.*
- Átadom neki! Na sziasztok! *ölelt meg és ment tovább.*
- Na hova megyünk? *fordultam Doo felé.*
- Majd meglátod!
- De menjünk akkor és ne nézz meg semmit csak menjünk!
- Ennyire sietsz?
- Igen!
- Akkor gyere! *fogta meg a kezem és végre rendes tempóba mentünk.*
De még mindig nem tudtam hova megyünk. Mikor aztán megpillantottam kiskorunk óta jól ismert tavacskát.
- Komolyan? *néztem rá.*
- Aham! Gondoltam régen voltunk itt. *mosolygott.*
- Igen, elég régen. *sétáltunk oda és néztük ahogy a nap fénye rávilágít a vízre és csillog.*
- Emlékszel mikor beleestem? *kuncogott.*
- Igen és én meg sírtam mert nem tudtam mit csináljak. *kuncogtam.* - Akkor is megijesztettél! *ütöttem meg kicsit.*
- De aztán kimásztam!
- De akkor is!
- Jó tudom. De édes voltál.
- Tudom, mint mindig.
- Hééé! Ego. *csikizett meg.*
- Nee! *nevettem.*
- Dee! *csikizett tovább és eldőltem.*
- Neee! *nevettem és szorítottam a kezét, hogy hagyja abba.*
Egy ideig még csikizett, de aztán abbahagyta.
- Most ez mire volt jó? *ütöttem meg.*
- Csak úgy. *nevetett.*
- Igen? *kezdtem el ütni.*
- Héé! *nevetett.*
- Nincs héé! *ütöttem tovább.*
Persze nem nagyon ütöttem. Mikor meguntam abbahagytam és bámultam inkább a vizet.
- Nincs kedved ma elmenni edzeni?
- Nem tudom, legyen?
- Legyen!
- Akkor lesz! *mosolyogtam.* - De ott van apa edzőterme a lakásba. . mindig kifizeted a belépőt abba a szarba és nincs ott semmi, apunak több felszerelése van.
- Akkor megyünk hozzátok!
- Én is így gondoltam!
- Többet nem keltelek fel!
- Ne is!
- De miért van rossz kedved?
- Nincs rossz kedvem, de fáradt vagyok és nyűgös!
- Akkor gyere! Levezeted a fáradságodat!
- Jóó. *álltunk fel és elindultunk.*
- Sziasztoook! *köszönt.*
- Csá. . *motyogtam és mentem volna tovább.*
- Szia! *köszönt neki Doo.*
- Hova sietsz? *rántott vissza.*
- Te engem ne ráncigálj jó? *álltam neki. Már a puszta jelenléte is felbaszott agyilag.*
- Mit kell keménykedni? Minek sietsz?
- Tudod dolgom van!
- És még is mi?
- Levezetni az idegességet. . amíg nem teszek olyat amit megbánnék.
- Te mindig ilyen vagy?
- Igen! És ha most nem bánod mennénk! *fogtam meg Doo kezét és elvezettem onnan.*
- Nyugii! *ölelt át.*
- Nem! Nincs nyugi! Mit ér hozzám? Mit ráncigál?
- Nyugii!
- Menjünk! *gyorsítottam és hazamentünk.*
Mikor beértünk szinte azonnal mentem az edzőterembe, át sem öltöztem. Azonnal a boxzsákot kezdtem el püfölni.
- Chizuuu! *fogott le Doo.*
- Mit csinálsz? *ordítottam rá.*
- Nyugi!
- Csak így tudok lenyugodni! Úgy, hogy eressz! *rántottam ki a kezem a szorításából és tovább csináltam.*
Addig folytattam míg bele nem fáradtam és lenyugodtam.
- Lenyugodtál? *ült a széken Doo.*
- Igen! *sóhajtoztam.*
- Remek! Akkor öltözz át és rendesen edzünk! Mert így meghúzod magad!
- Jóó. . *mentünk átöltözni.*
Mikor végeztünk az öltözéssel vissza mentünk és elkezdtünk tényleg edzeni. Most már nyugodt voltam, de még mindig nem volt az igazi. Ám az edzés végeztével teljesen nyugodt voltam. Azután felmentünk és először is lefürödtünk majd átöltöztünk és csináltam egy kis kaját míg ő fürdött.
- Mi lenne ha meghívnánk a barátainkat is? *jött ki a fürdőből Doo.*
- Ebédre?
- Igen!
- Ez jó ötlet! De akkor több kaja kell és nem ilyen egyszerű!
- Segítek megcsinálni!
- Tényleg?
- Persze! *mosolygott.*
- Akkor felhívom őket! *mosolyogtam és mentem telefonálni.*
Először Yokot hívtam.
- Szia Yoko!
- Szia! *mondta.*
- Eltudnál jönni hozzám ebédre?
- Mikor?
- Hát egy óra múlva kb. *néztem az órára.*
- Persze! Ráérek!
- Hozd magaddal Jint is!
- Rendben! Menni fogunk! Köszönjük a meghívást!
- Jaj ugyan! Régen találkoztunk így mindenki és Doonak ez az ötlete támadt!
- Hát igen, de már ránk fog férni!
- Igen, szerintem is!
- Na de akkor megyek is készülni! Ott leszünk!
- Okés!
- Szia!
- Szia! *mosolyogtam és letettük majd gyorsan Mint is felhívtam és vele is megbeszéltem a dolgokat és ő is ráér pont.*
Mikor a telefonálással végeztem akkor mentem segíteni Doonak aki már nekiállt a kajának. Szépen összedolgoztunk és megcsináltuk a kaját. Terítettünk és amíg nem jöttek még beszéltünk kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése