- Oh köszönjük. *nézegette Doo majd letetette az asztalra.*
- Nincs mit. *mosolyogtunk.*
- Üljetek le! *mondta Chizu és leültünk a nappaliba.*
- És hogy vagytok? Régen láttalak titeket. *kérdeztem.*
- Jól vagyunk. Hát igen, elég rég. Ti hogy vagytok? *kérdezte vissza.*
- Jól vagyunk mi is. *mosolyogtunk.*
- Hány gyereket vertél meg? *kuncogtam és ránéztem. Tudom milyen.*
- Sokat. *kuncogott.*
- De azt jobb ha nem láttátok. . *kuncogott Doo.*
- Eltörpülsz a csajod mellett! *lökte meg Jin kuncogva Doot.*
- Nem a csajom! *helyeselt.* - De nem hiszem én azt!
- Na ja. Amúgy nem gondolkodtál azon, hogy el kéne menned valami ilyen programra? Box vagy valami? *nézett rá Chizura Jin.*
- Öhm hát igazából most jelentkeztem boxra, holnap már mehetek is edzeni. *mosolygott Chizu.*
- Na az jó. *mosolygott majd csengettek ezért ment ajtót nyitni.*
- Oh sziasztok! *köszöntek nekünk.*
- Sziasztok! *mosolyogtunk.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe! *mosolygott Bang és áthívott minket az étkezőbe. Majd leültünk és megmutatta, hogy mi a kaja. Utána mindenki ízlése szerint választott magának. Azután enni kezdtünk.*
Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevettem.*
- Mert ő hős volt. *kuncogott Chizu.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *kuncogott Min.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védte meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztek egymásra Ki és Min.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondtam.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *mondta Min.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondta Chizu.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogott.*
- Na azért. *kuncogott kicsit.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védték magukat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondtam.*
- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevetett és kicsit megütötte.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökte meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védte meg Chizu.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karolt belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtunk kicsit.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondta Chizu.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább.
- Nem kapcsolunk egy kis zenét? *szólalt meg Doo.*
- De! *pattan fel Chizu.* - Mit kapcsoljak?
- Mik vannak? *kérdeztem.*
- Gazette, Crazy Shampoo, An Cafe, Dir en Grey, Sug...
- SUG! *vágunk közbe Minnel egyszerre.*
- Úr isten lányok, nem ám ideélveztek. *nevetett Jin.*
- Ti férfiak, nem tudjátok mi a jó! *mondta szúrósan Chizu.*
- Nekem mondjuk nincs bajom velük, én szeretem őket. *mondta Jin.*
- Én is. *helyeselt Doo.*
- Jesszusom! Én kifejezetten utálom őket! *húzza a száját Ki.*
- Mert Szívem, te nem tudod mi a jó! *bújt hozzá Min és megcsókolta.*
- Free szex! *kiabáltam. Az öklömmel támasztottam az állam és szinte fülig érő mosollyal bámultam őket.*
- Bolond! *nevetett Min.*
- Yoko, tudjuk, hogy te ilyen szexmániás vagy! *nevetett Chizu.*
- Én szexmániás? Akkor mit mondjuk Min-re? *mutatott rá.*
- Héééj. *szólalt meg.*
- Na, hát rá már nincsenek szavak se. *mondta Chizu.*
- Én is szeretlek benneteket! *nevetett Min.* - Inkább táncoljon velem valaki. *állt fel.*
- Megyek! *pattantam fel én is. Mint az idióták elkezdünk ugrálni a zenére és lég gitározni.*
- Kemény Rockerek vagyunk! *kiabálta Min.*
- Király, csak vigyázz, mert mögötted van a... *kiabált vissza Doo, de mire befejezhette volna a mondatot Min elesett a mögötte lévő szék lábába.*
- Áuucs! *nevetett és a fejét fogta.*
- Jól vagy? *gyűltünk köré és mi is dőltünk a nevetéstől.*
- Persze, csak segítsetek fel!
- Egy barát mindig segít a bajban...Rögtön azután, hogy abbahagyta a nevetést! *mondtam, bár elég nehezemre esett annyira nevettem.*
- Háromra húzzuk! *fogtuk meg a kezét mindannyian.* -Egy...Kettő...Három... *majd megrántottuk, de majdnem előre esett.*
- Huh, ez meleg volt. Ha nem fogjuk a kezed továbbra is, talán újra orra esel. *nevetett Jin.*
- Micsoda szerencse! *nevetett Min. Chizu telefonja megcsörrent, így elment telefonálni.*
- Szerintem azért vizsgáltasd meg majd a fejed. *kuncogtam, majd átöleltem Jin derekát, ő pedig engem.*
- Miért is? *nevetett Min.*
- Azért, mert szerintem senkinek se hiányozna, az ha ennél hülyébb lennél. *nevettem fel.*
- Te kis... *kezdett el kergetni.*
- Oh, csak óvatosan. *pördült egyet Jin, olyan erővel szakadtam el tőle.*
- Gyere ide Kawasaki Yoko! *kiabálta utánam Min.*
- Hé, Min néni ne ordibálj, nem hallom szexi Takeru hangját. *kuncogtam és ráugrottam a kanapéra.*
- Szexi? *vonta fel a szemöldökét Jin és bevágta a durcit.*
- Igen, nagyon is szexi.
- Akkor szexuáld meg.
- Neeem, én csak téged szexuállak meg.
- De azt mondtad, hogy szexi!
- A hangjára mondtam, te suta!
- Na, perszeee...
- Tudod, hogy nem úgy értettem. *nyújtottam a nyelvem neki.*
- Leharapom. *ugrott mellém, közben a másik oldalról Min támadott be.*
- Megvagy! *rángatott Min magához.*
- Hé! Most én ölöm meg! *húzott vissza Jin.*
- Nem, én! *mondta Min.*
- Én voltam itt előbb!
- De én kezdtem el kergetni!
- Cicaaaa, nyugi van! *kuncogott Ki és felhúzta magához. Hogy lecsillapítsa... megcsókolta.*
- Ember, mindenki nyáladzik... én meg tök egyedül vagyok és nézzem... szépek vagytok! *nevetett Doo.*
- Úgy nézzünk ki, mint akik nyáladzanak? *kérdezte nehezen Jin, mert közben a hasába térdepeltem.* - Különben is... a csajod telefonál, támadd be hátulról.
- Nem a csajom! *vágta rá és olyan volt, mint aki belepirul.*
- Jin, hagyd már békén! *löktem meg a fejét.* - Ti meg menjetek szobára! *szóltam Minékre.*
- Oké! *fogta meg Min kezét, Ki.*
- Üljél le a seggedre! *tolta vissza Doo és lehuppant a kanapéra. Az ölébe pedig Min esett.* - Ti pedig! Jin, ne legyél már ennyire féltékeny!
- Igenis anya. *sóhajtottunk mind a négyen, majd elnevettük magunkat. Közben megérkezett Chizu is.*
- Valami baj van? *kezdett aggodalmaskodni Doo.*
- Nem, dehogy... csak ugye apu kint dolgozik és az időzóna miatt csak most tudott felhívni. *mosolygott* - Már muszáj volt vele beszélnem, mert régóta nem hallottam a hangját. Remélem megértitek.
- Persze. *bólogattunk. Aranyos volt.*
- Még nem is mutattam! *pattantam fel.*
- Na? Mi a baj? Olyan kis hiperaktív vagy. *kuncogott Ki.*
- Hát tudod... *vigyorgott Jin.* - Itt mind a három csajnak van egyfajta szerepe. Min a flegmatikus, Chizu a kemény csaj, könnyen dühbe jön... Yoyo meg egy hiperaktív, aki állandóan beszél.
- Hééé! *szóltunk rá, hárman csajok.*
- De most igaza van! *kuncogott Doo.* - Egy külső személy, aki nem ismer titeket az ezt látja.
- Talán van benne valami. *folytatta Min.*
- Na, de ott jártam... *szóltam közbe.*
- Tessék! Erről beszéltem. *kuncogott Jin.*
- Csitu van! *fordultam hozzá, majd magam mellé rángattam.* - Te is sokat beszélsz! Szóval, ott jártam, hogy nézzétek mit kaptam Jintől! *emeltem fel a kezünket és mutogattam a közös karkötőnket. Úgy tűnt, hogy mindegyikőjüknek tetszett.*
- Ki, nekem is kell! *fordult azonnal Min Kihez.*
- Nektek nincs ilyen! *szólt morcosan Jin és magához húzott.*
- Miért is? *néztek szinte farkasszemet. Viccesek voltak, én csak kuncogtam.*
- Mert ez a miénk és én találtam ki! *nyújtotta a nyelvét neki.*
- Kapsz tőlem jobbat! *kuncogott Ki és visszahúzta magához Mint. Hirtelen a telefonomra néztem.*
- Mi a baj? *kérdezte Chizu.*
- Mennünk kell. *szomorodtam el. Sajnos általában Jinnel nagyon kevés szabadidőnk van, de legalább a munkahelyünkön együtt tudunk lenni. Viszont, így a barátainkkal meg nem.* - Fél 4-re be kell mennünk egy fotózásra. Most írt a Főnököm...
- Vagyis az anyukád? *kérdezte vissza Jin.* - Akkor megtudnánk vele beszélni.
- Nem, sajnos. A Fő-Főnök írt, aki anyu felett van... a cég igazgatója.
- Azt a roha.... induljunk! *kapkodott Jin. Ha már az igazgató keress minket, az már tényleg nagyon fontos lehet.*
- Ugye nem haragszotok? *szontyolodtam el egy kicsit. Rosszul esett, hogy itt kell hagynom őket, miközben olyan jól telik a hangulat.*
- Semmi baj, megértjük... ne aggódj. *tette a kezét Chizu a vállamra és mosolygott.*
- Köszönjük, hogy itt lehettünk. *mosolyogtam mindenkire, majd megöleltem őket. Jin is megköszönte, majd mentünk egyenesen a céghez, de előtte még fogtunk egy taxit. Csak sóhajtottam.*
- Mi a baj? *kérdezte és megfogta a kezem.*
- Rosszul esik, hogy úgy eljöttünk... én tényleg jól éreztem ott magam.
- Szívem, szerintem ők megértik, hogy híresek vagyunk és nincs időnk mindenre. *próbált vigasztalni és megpuszilt.* - Szokj hozzá!
- De én még mindig nem szoktam hozzá!
- Kicsim, két éve vagy modell...
- Tudom, de akkor is! Néha hiányzik a sima élet...
- Ha sima életed lenne, akkor nem ismertél volna meg engem...
- Ne haragudj. *tettem kezem az arcára és megcsókoltam.* - Szeretlek!
- Én is.. nagyon. *mosolygott. Majd hamarosan megérkeztünk a céghez. Ott elintézték a szokásost. Elkészítették a sminkünket, a frizuránkat, a ruháinkat és a kiegészítőket. Míg a fényeket és a háttereket állítgatták addig a személyzettel beszélgettem. Jin már megint eltűnt valahova... a fotósunk, aki most Koreából érkezett kétségbeesve nézett körbe.*
- Hiányzik az egyik kamerám! *kezdte keresgélni.*
- Segítek megkeresni. *ajánlottam fel a segítségemet. Hossza séta után megpillantottam Jint, egy kamerát szorongatott.*
- A fényképész már mindenhol kereste... *sétáltam oda hozzá.*
- Pedig szóltam az egyik szerencsétlen antiszociális alkalmazottnak, hogy elveszem... úgy látszik annyira antiszoc, hogy még beszélni se tud... *nevetett fel.*
- Jin! *szóltam rá.*
- Most mi van? *nézett rám és lefényképezett.*
- Tedd le! Nem lehet mindenki közvetlen...
- Hm... *nézte a képet.* - Ruha nélkül jobb lenne. *kezdett vigyorogni és közelebb lépett hozzám.*
Hamar oda is értünk. Csengettünk és Chizu nyitott ajtót.
- Oh sziasztok! *köszönt nekünk.*
- Szia! *mosolyogtunk vissza.*
- Gyertek beljebb! *irányított beljebb minket.*
- Oh sziasztok! *köszönünk a többieknek is. Úgy tűnik, mi érkeztünk utoljára, de hát ezt már megszoktam.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe! *mosolygott Chizu és átkísért minket az étkezőbe. Enni kezdtünk. Mindenki ízlése szerint válogatott. Nagyon jó házigazda Chizu.*
Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevetett Yoko.*
- Mert ő hős volt. *kuncogott Chizu.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *nevettem.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védett meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztünk egymásra.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondta Yoko.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *vágtam vissza.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondta Chizu.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogott.*
- Na azért. *nevettem.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védtük magunkat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondta Yoko.*
- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevetett Chizu és kicsit megütötte.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökte meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védte meg Chizu.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karolt belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtunk kicsit Yokoval.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondta Chizu.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább.
- Nem kapcsolunk egy kis zenét? *szólal meg Doo.*
- De! *pattan fel Chizu.* - Mit kapcsoljak?
- Mik vannak? *kérdezi Yoko.*
- Gazette, Crazy Shampoo, An Cafe, Dir en Grey, Sug...
- SUG! *vágunk közbe Yokoval egyszerre.*
- Úr isten lányok, nem ám ideélveztek. *nevet Jin.*
- Ti férfiak, nem tudjátok mi a jó! *mondja szúrósan Chizu.*
- Nekem mondjuk nincs bajom velük, én szeretem őket. *mondta Jin.*
- Én is. *helyeselt Doo.*
- Jesszusom! Én kifejezetten utálom őket! *húzza a száját Ki.*
- Mert Szívem, te nem tudod mi a jó! *bújok hozzá és megcsókolom.*
- Free szex! *kiabál Yoko. Az öklére támasztja az állát és fülig érő mosollyal bámul minket.*
- Bolond! *nevetek.*
- Yoko, tudjuk, hogy te ilyen szexmániás vagy! *nevet Chizu.*
- Én szexmániás? Akkor mit mondjuk Min-re? *mutat rám.*
- Héééj. *szólalok meg.*
- Na, hát rá már nincsenek szavak se. *mondja Chizu.*
- Én is szeretlek benneteket! *nevetek.* - Inkább táncoljon velem valaki. *állok fel.*
- Megyek! *pattan fel Yoko is. Mint az idióták elkezdünk ugrálni a zenére és lég gitározni.*
- Kemény Rockerek vagyunk! *kiabálok.*
- Király, csak vigyázz, mert mögötted van a... *kiabál vissza Doo, de mire befejezhette volna a mondatot elestem a mögöttem lévő szék lábába.*
- Áuucs! *nevetek a fejemet fogva.*
- Jól vagy? *gyűlnek körém és ők is dőlnek a nevetéstől.*
- Persze, csak segítsetek fel!
- Egy barát mindig segít a bajban...Rögtön azután, hogy abbahagyta a nevetést! *mondja Yoko nehezen a nevetéstől.*
- Háromra húzzuk! *fogják meg a kezem mindannyian.* -Egy...Kettő...Három... *majd megrántanak és majdnem újból elesek, csak most pofára.*
- Huh, ez meleg volt. Ha nem fogjuk a kezed továbbra is, talán újra orra esel. *nevet Jin.*
- Micsoda szerencse! *nevetek. Abban a pillanatban megcsörren Chizu telefonja és elsiet felvenni.*
Aztán egyszer csak hallottuk a csengőt és Doo már ment is kinyitni.
- Helló! *hallottam szinte azonnal Jin hangját.*
- Szia. *köszönt Yoko is kuncogva.*
- Szi-sziasztok! *köszönt Doo, majd melléálltam én is.*
- Sziasztok! *integettem mosolyogva, majd ők is mosolyogtak rám.*
- Szia! *köszöntek nekem egyszerre, majd beinvitáltuk őket.*
- Hoztunk egy kis bort. *vette elő és átadta Doonak, Yoko.*
- Oh köszönjük. *nézegette Doo majd letetette az asztalra.*
- Nincs mit. *mosolyogtak.*
- Üljetek le! *mondtam és leültünk a nappaliba.*
- És hogy vagytok? Régen láttalak titeket. *kérdezte Yoko.*
- Jól vagyunk. Hát igen, elég rég. Ti hogy vagytok? *kérdeztem vissza.*
- Jól vagyunk mi is. *mosolyogtak.*
- Hány gyereket vertél meg? *kuncogott Yoko és rám nézett.*
- Sokat. *kuncogtam.*
- De azt jobb ha nem láttátok. . *kuncogott Doo.*
- Eltörpülsz a csajod mellett! *lökte meg Jin kuncogva Doot.*
- Nem a csajom! *helyeselt.* - De nem hiszem én azt!
- Na ja. Amúgy nem gondolkodtál azon, hogy el kéne menned valami ilyen programra? Box vagy valami? *nézett rám Jin.*
- Öhm hát igazából most jelentkeztem boxra, holnap már mehetek is edzeni. *mosolyogtam.*
- Na az jó. *mosolygott majd csengettek ezért mentem kinyitni.*
- Oh sziasztok! *láttam meg Minéket az ajtóba.*
- Szia! *mosolyogtak.*
- Gyertek beljebb! *invitáltam be őket.*
- Oh sziasztok! *köszöntek a többieknek is.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe!
*mosolyogtam és áthívtam őket az étkezőbe. Majd leültünk és megmutattam, hogy mi a kaja. Utána mindenki ízlése szerint választott magának. Azután enni kezdtünk.*
Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevetett Yoko.*
- Mert ő hős volt. *kuncogtam.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *kuncogott.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védte meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztek egymásra Ki és Min.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondta Yoko.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *mondta Min.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondtam.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogtam.*
- Na azért. *kuncogott kicsit.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védték magukat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondta Yoko.*
- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevettem és kicsit megütöttem.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba ahogy láttam.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökött meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védtem meg.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karoltam belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtak kicsit Yokoék.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondtam.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább.
Reggel mikor felkeltem Jin nem volt mellettem, így kifelé vettem az irányt a konyhához. Épp a reggelit készítette.
- Jó reggelt! *pusziltam meg ajkát.*
- Jó reggelt! *puszilt vissza mosolyogva.*
- Mi ez a nagy háziasszonykodás? *kuncogtam rajta. Nagyon édes volt.*
- Csak gondoltam megleplek vele, de úgy látom, hogy nem sikerült, mert felkeltél. *pirult kicsit el.*
- De édes vagy. *öleltem át hátulról.* - Így is nagyon megleptél, szóval ügyes vagy.
- Komolyan? *fordult meg és felcsillant a szeme.*
- Persze. *bólogattam és megcsókoltam őt.*
- Ennek örülök. *mosolygott tovább.*
- De, ha tovább örülsz odafog égni. *biccentettem a készülő ételre.*
- Oh, ba... *fordult meg gyorsan és levette a tűzhelyről.* - Látod milyen vagy? Egy kicsit is rád figyelek és elveszítem az eszem...
- Nem, elveszíted a kaját. *kuncogtam.*
- Az a legkevesebb. *fonta karjait a derekam mögé.* - Te fontosabb vagy, mint a kaja.
- Húúú... ez nagyon romantikus volt. *cukkoltam.*
- Hé! Reggel van, mit akarsz? Meg amúgy is... a kaja nagyon fontos! Éhen halok. *nevetett.*
- Hülye! *ütöttem meg.* - Együnk!
Ahogy mondtam már tálaltunk is mind a kettőnknek. Egymással szembeültünk. Vicces, mert eleinte mindig zavart, ha Jin előttem ül. Azért, mert mindig bámul... olyan édes szemei vannak, hogy nem tudom mit gondol. Egyszerűen nem bírom felfogni. De, ahogy egyre jobban megismertem őt, ez kezdett fokozatosan elmúlni.
- Van itthon kávé? *kérdezte.*
- Mindjárt megnézem! *pattantam fel és a konyhához indultam. Azonban nem volt.* - Nincs! *néztem az üres dobozt, amiben szoktuk tartani.*
- Akkor miután végeztünk elmehetnénk egy kávézóba. *javasolta az ötletet.*
- Rendben. *mosolyogtam, majd folytattuk az evést. Nem is szóltunk semmit, csak egymást figyeltük. Ahogy végeztünk elmentünk felöltözni, majd indultunk is a kávézóhoz.*
- Na, mi az? Már meg se fogod a kezem? *kérdezte kuncogva.*
- De, megfogom. *fogtam meg hirtelen a kezét.* - Áú! Mi ez? *vettem el hirtelen a kezemet, valami megszúrt.*
- A tiéd! *engedte szét kezét és egy karkötőt tartott.*
- Nyaahh, de édes! *kaptam el hirtelen és gyors meg is néztem. Egy ezüstlánc volt, amin egy fél szívecske lógott az ő nevével.* - Neked is van? *csillant fel a szemem.*
- Persze. *mutatta. Majd én is felvettem.*
- Köszönöm! Szeretlek Jin! *köszöntem meg és megcsókoltam.*
- Én is szeretlek. *mosolygott, majd mentünk tovább. Mikor odaértünk leadtuk a rendelésünket.*
- Lefotózzuk? *kérdeztem izgatottan.*
- Szeretnéd? *vigyorgott.*
- Igen, nagyon. *bólogattam.*
- Mit adsz cserébe? *kérdezte.*
- Kifizetem a kávédat. *kuncogtam.*
- Amúgy is én fizetnék. *kuncogott ő is.*
- De ez így nem fair! Akkor fényképezek az enyémmel. *vettem elő a telefonomat.*
- Nem adom oda a karom! *nyújtotta a nyelvét, közben megérkezett a kávénk is.*
- Add ideeee! *nyúltam a karjáért.*
- Hagyjáááál. *húzódott el tőlem.*
- Kim Woo Jin! Azonnal add ide a karodat! *nevettem, vicces volt.*
- Kawasaki Yoko! Rád borítom a kávédat, ha nem hagysz békén. *nevetett velem.*
- Gonosz vagy! *löktem meg és elfordultam tőle.*
- Yo.... *próbált megfordítani.* - Yoko... Yo-chan. Yoyo, figyelj, kérlek!
- Mit akarsz? *fordultam meg és abban a pillanatban megcsókolt és villant is a telefonja.*
- Ezt adod cserébe. *vigyorodott el és beállította háttérképnek.*
- Olyan kis izé vagy... ha egyből ezt mondtad volna, akkor igent mondtam volna.
- De így jobb volt... szeretem mikor morcos vagy. *puszilt meg, majd a karjainkat egymás mellé raktuk és arról is csináltunk egy fényképet.*
- Szeretlek édes. *fogtam meg a kezét.*
- Én is. *mosolygott, majd ittuk a kávénkat. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Az egyik barátnőm, Chizu hívott. Aminek hirtelen megörültem.*
- Szia Yoko!
- Szia! *mondtam.*
- Eltudnál jönni hozzám ebédre?
- Mikor?
- Hát egy óra múlva kb.
- Persze! Ráérek!
- Hozd magaddal Jint is!
- Rendben! Menni fogunk! Köszönjük a meghívást!
- Jaj ugyan! Régen találkoztunk így mindenki és Doonak ez az ötlete támadt!
- Hát igen, de már ránk fog férni!
- Igen, szerintem is!
- Na de akkor megyek is készülni! Ott leszünk!
- Okés!
- Szia!
- Szia! *tette le, majd Jin érthetetlenül nézett rám.*
- Na, mi az? *kérdezte.*
- Chizu volt. *mosolyogtam.*
- Éééés?
- Ja, bocsi... *kuncogtam.* - Meghívott minket ebédre egy óra múlva.
- Egy óra múlva? Szívem... és te még készülődni akarsz? *nevetett fel.* - Mire te elkészülsz az kb egy fél nap és abból már csak vacsi lehet.
- Most menjek így rongyosan? *néztem magamra.*
- Milyen rongyosan? *nevetett ismét ki.* - Csodálatos vagy! *lökte meg a fejem.*
- Egy csodálatos rongybaba. *nevettem.*
- Yoko! Ha még egyszer ilyen vagy én esküszöm... modell vagy kicsim, jól nézel ki. *mosolygott rám.*
- Akkor jó. *mosolyogtam vissza.* - Indulhatunk? *pattantam fel.*
- Máris? *vigyorgott.* - Még van egy óránk.
- De találkozni akarok velük. *toporzékoltam.*
- Vegyünk valamit. *javasolta az ötletet.* - Mármint az ebédhez.
- A bor szerinted jó lesz? Mármint az megy úgy mindenhez. *vontam meg a vállam.* - Mondjuk a vörös...
- Oké, akkor vegyük azt. *állt fel, fizetett majd elindultunk megvenni a bort. Kissé elidőztünk a boltban, majd mikor megtaláltuk a tökéletest már mentünk is egyenesen Chizuékhoz. Mikor odaértünk csengettünk és Doo nyitott ajtót.*
- Helló! *szólalt meg szinte azonnal Jin. Látszódott, ahogyan Doo meglepődött.*
- Szia. *köszöntem én is kuncogva. Vicces volt az arca.*
- Szi-sziasztok! *köszönt, majd melléállt Chizu is.*
- Sziasztok! *integetett mosolyogva, majd mi is mosolyogtunk rá.*
- Szia! *köszöntünk neki egyszerre, majd beinvitáltak minket.*
- Hoztunk egy kis bort. *vettem elő és átadtam Doonak.*
Reggel arra ébredtem, hogy Ki álmába fejbe csapott a kezével. Remek, látom jól alszik! Ránéztem az órára és fél 10 volt. Gondoltam ha már Ő még alszik, akkor elmegyek egy kicsit futni, levezetem a tegnap esti évfordulónkat. Már 3. éve vagyunk együtt. A leghosszabb kapcsolatom eddig amiben 100%-osan boldog vagyok. Kimentem a konyhába és megittam egy olasz cappuccino-t, közben olvastam a Shoxx újabb számát.
- Jó reggelt kincsem! *lépett be a konyhába Ki és megpuszilta a fejemet.*
- Jó reggelt! Felkeltettelek?
- Nem, dehogyis. *ül le mellém és beleiszik a cappuccino-mba.*
- Hát te viszont engem igen! Fejbe vertél a kezeddel és most még a cappuccino-m is megiszod. *vettem el tőle.*
- Na, csak egy kortyocskát! *nyújtogatja a nyakát.*
- Mész innen! *suhintom meg az orra hegyét és nevetni kezdünk.*
- Ahjj. *vág szomorú fejet.*
- Ne szomorkodj. Van kedved velem futni? *állok fel.*
- Most nem, visszafekszem aludni még.
- Hát jó. Tessék idd meg! *odaadom neki a cappuccinom, aminek nagyon megörül, felállok megpuszilom a fejét és elmegyek felöltözni.*
Elköszönök tőle, ő visszafekszik és én elindulok. Jó órát futottam, mikor összefutottam Chizu-val és Doo-val.
- Sziaa! *köszönt Chizu.*
- Szia! *lihegtem.*
- Mizujs?
- Semmi különös. *fogtam az oldalam, kicsit szúrt. Rosszul vettem a levegőt.*
- Mire jó ez neked? *kérdezi.*
- Mi?
- Hogy fáj!
- Hát tudod csak így tudok formába lenni!
- De nagyon fáj?
- Neem! *mosolyogtam.* - Jaj ne aggódj már értem törpe! *mondom én...*
- Nem vagyok törpe!
- Életkorilag te vagy a legkisebb! *piszkálom tovább.*
- Te meg csak szamár vagy! *nyújtja rám a nyelvét.*
- Bolond. *kuncogtam.* - Merre mentek?
- Még én sem tudom. Doo valamit tervez, de nem mondta meg.
- Oh akkor az biztos nagyon cuki lesz! *mosolyogtam. Doo mindig nagyon kreatív ilyen téren.*
- Az.
- Ne legyél már morci! Mi van veled? *kérdezem.*
- Felkeltett! *mutatott Doora.*
- Ideje volt már felkelni! Majd ezentúl jössz velem futni! *a kis mártír.*
- Azt nem! *rázta a fejét.*
- Mert?
- Mert én nem eszek annyit mint te! Nincs mit ledolgozni! *kuncog.*
- Igaz, hogy szeretek enni. . de nem tudok róla leszokni! *kuncogok én is.*
- Nem is kell!
- Na de megyek tovább! Megnézem Ki felkelt-e már. *mosolygok.*
- Rendben! Üdvözlöm őt is! *mondja Chizu.*
- Átadom neki! Na sziasztok! *ölelem meg és tovább kocogok.*
Hazamentem és Ki még fetrengett az ágyba, nyomkodta a tv-t.
- Kincseeeem! *kiabáltam és ráugrottam..*
- Áh, ez fájt. *ölelt át és maga alá fordított.*
- Azért csináltam. *fogtam az arcát.*
- Milyen volt a futás?
- Jó. Találkoztam Chizuval és Dooval.
- Na, hogy vannak?
- Nagyon jól. És üdvözölnek! *mosolygok.*
- Édesek. *ahogy ezt kimondtam, megcsörrent a telefonom.* - Emlegetett szamarak. *nevetek.*
Felvettem. Ki kiváncsian nézett amíg én beszéltem vele.
- Na, mit mondtak? *kérdezi miután letettem.*
- Egy óra múlva ebéd náluk. Nincs programod ugye?
- Nincs. Mehetünk.
- Király. *mondtam és lelöktem magamról.*
- Ki engedte meg, hogy lelökj? *nevet.*
- Én. *nevetek vele.* - Öltözz szépen fel!
- Igenis asszonyom! *engedelmeskedik.
- Ez jó lesz? *állok elé, a kedvenc ruháimba.*
- Tökéletes. *mondja és le se akarja venni a szemét rólam.*
- Na, de te is öltözz fel normálisan. Ezt a pulcsit vedd fel. *veszem ki azt a pulcsit, amit annyira imádok mikor rajta van.*
- Megint?
- Igen!
- Na jó. *egyezik bele.*
- Na, induljunk is. *indultunk el.*
- Szexi? *vonta fel a szemöldökét Jin és bevágta a durcit.*
