2013. november 2., szombat

- Kawasaki Yoko -

- Oh köszönjük. *nézegette Doo majd letetette az asztalra.*
- Nincs mit. *mosolyogtunk.*
- Üljetek le! *mondta Chizu és leültünk a nappaliba.*
- És hogy vagytok? Régen láttalak titeket. *kérdeztem.*
- Jól vagyunk. Hát igen, elég rég. Ti hogy vagytok? *kérdezte vissza.*
- Jól vagyunk mi is. *mosolyogtunk.*
- Hány gyereket vertél meg? *kuncogtam és ránéztem. Tudom milyen.*
- Sokat. *kuncogott.*
- De azt jobb ha nem láttátok. . *kuncogott Doo.*
- Eltörpülsz a csajod mellett! *lökte meg Jin kuncogva Doot.*
- Nem a csajom! *helyeselt.* - De nem hiszem én azt!
- Na ja. Amúgy nem gondolkodtál azon, hogy el kéne menned valami ilyen programra? Box vagy valami? *nézett rá Chizura Jin.*
- Öhm hát igazából most jelentkeztem boxra, holnap már mehetek is edzeni. *mosolygott Chizu.*
- Na az jó. *mosolygott majd csengettek ezért ment ajtót nyitni.*
- Oh sziasztok! *köszöntek nekünk.*
- Sziasztok! *mosolyogtunk.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe! *mosolygott Bang és áthívott minket az étkezőbe. Majd leültünk és megmutatta, hogy mi a kaja. Utána mindenki ízlése szerint választott magának. Azután enni kezdtünk.*
Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevettem.*
- Mert ő hős volt. *kuncogott Chizu.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *kuncogott Min.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védte meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztek egymásra Ki és Min.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondtam.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *mondta Min.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondta Chizu.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogott.*
- Na azért. *kuncogott kicsit.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védték magukat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondtam.* 
- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevetett és kicsit megütötte.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökte meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védte meg Chizu.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karolt belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtunk kicsit.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondta Chizu.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább. 
 - Nem kapcsolunk egy kis zenét? *szólalt meg Doo.*
- De! *pattan fel Chizu.* - Mit kapcsoljak?
- Mik vannak? *kérdeztem.*
- Gazette, Crazy Shampoo, An Cafe, Dir en Grey, Sug...
- SUG! *vágunk közbe Minnel egyszerre.*
- Úr isten lányok, nem ám ideélveztek. *nevetett Jin.*
- Ti férfiak, nem tudjátok mi a jó! *mondta szúrósan Chizu.*
- Nekem mondjuk nincs bajom velük, én szeretem őket. *mondta Jin.*
- Én is. *helyeselt Doo.*
- Jesszusom! Én kifejezetten utálom őket! *húzza a száját Ki.*
- Mert Szívem, te nem tudod mi a jó! *bújt hozzá Min és megcsókolta.*
- Free szex! *kiabáltam. Az öklömmel támasztottam az állam és szinte fülig érő mosollyal bámultam őket.*
- Bolond! *nevetett Min.*
- Yoko, tudjuk, hogy te ilyen szexmániás vagy! *nevetett Chizu.*
- Én szexmániás? Akkor mit mondjuk Min-re? *mutatott rá.*
- Héééj. *szólalt meg.*
- Na, hát rá már nincsenek szavak se. *mondta Chizu.*
- Én is szeretlek benneteket! *nevetett Min.* - Inkább táncoljon velem valaki. *állt fel.*
- Megyek! *pattantam fel én is. Mint az idióták elkezdünk ugrálni a zenére és lég gitározni.* 
- Kemény Rockerek vagyunk! *kiabálta Min.*
- Király, csak vigyázz, mert mögötted van a... *kiabált vissza Doo, de mire befejezhette volna a mondatot Min elesett a mögötte lévő szék lábába.*
- Áuucs! *nevetett és a fejét fogta.*
- Jól vagy? *gyűltünk köré és mi is dőltünk a nevetéstől.*
- Persze, csak segítsetek fel!
- Egy barát mindig segít a bajban...Rögtön azután, hogy abbahagyta a nevetést! *mondtam, bár elég nehezemre esett annyira nevettem.*
- Háromra húzzuk! *fogtuk meg a kezét mindannyian.* -Egy...Kettő...Három... *majd megrántottuk, de majdnem előre esett.*
- Huh, ez meleg volt. Ha nem fogjuk a kezed továbbra is, talán újra orra esel. *nevetett Jin.*
- Micsoda szerencse! *nevetett Min. Chizu telefonja megcsörrent, így elment telefonálni.* 
- Szerintem azért vizsgáltasd meg majd a fejed. *kuncogtam, majd átöleltem Jin derekát, ő pedig engem.* 
- Miért is? *nevetett Min.*
- Azért, mert szerintem senkinek se hiányozna, az ha ennél hülyébb lennél. *nevettem fel.*
- Te kis... *kezdett el kergetni.* 
- Oh, csak óvatosan. *pördült egyet Jin, olyan erővel szakadtam el tőle.* 
- Gyere ide Kawasaki Yoko! *kiabálta utánam Min.* 
- Hé, Min néni ne ordibálj, nem hallom szexi Takeru hangját. *kuncogtam és ráugrottam a kanapéra.* 
- Szexi? *vonta fel a szemöldökét Jin és bevágta a durcit.*
- Igen, nagyon is szexi.
- Akkor szexuáld meg. 
- Neeem, én csak téged szexuállak meg.
- De azt mondtad, hogy szexi! 
- A hangjára mondtam, te suta! 
- Na, perszeee...
- Tudod, hogy nem úgy értettem. *nyújtottam a nyelvem neki.*
- Leharapom. *ugrott mellém, közben a másik oldalról Min támadott be.* 
- Megvagy! *rángatott Min magához.*
- Hé! Most én ölöm meg! *húzott vissza Jin.*
- Nem, én! *mondta Min.* 
- Én voltam itt előbb! 
- De én kezdtem el kergetni! 
- Cicaaaa, nyugi van! *kuncogott Ki és felhúzta magához. Hogy lecsillapítsa... megcsókolta.*
- Ember, mindenki nyáladzik... én meg tök egyedül vagyok és nézzem... szépek vagytok! *nevetett Doo.*
- Úgy nézzünk ki, mint akik nyáladzanak? *kérdezte nehezen Jin, mert közben a hasába térdepeltem.* - Különben is... a csajod telefonál, támadd be hátulról. 
- Nem a csajom! *vágta rá és olyan volt, mint aki belepirul.* 
- Jin, hagyd már békén! *löktem meg a fejét.* - Ti meg menjetek szobára! *szóltam Minékre.*
- Oké! *fogta meg Min kezét, Ki.*
- Üljél le a seggedre! *tolta vissza Doo és lehuppant a kanapéra. Az ölébe pedig Min esett.* - Ti pedig! Jin, ne legyél már ennyire féltékeny! 
- Igenis anya. *sóhajtottunk mind a négyen, majd elnevettük magunkat. Közben megérkezett Chizu is.*
- Valami baj van? *kezdett aggodalmaskodni Doo.*
- Nem, dehogy... csak ugye apu kint dolgozik és az időzóna miatt csak most tudott felhívni. *mosolygott* - Már muszáj volt vele beszélnem, mert régóta nem hallottam a hangját. Remélem megértitek. 
- Persze. *bólogattunk. Aranyos volt.* 
- Még nem is mutattam! *pattantam fel.*
- Na? Mi a baj? Olyan kis hiperaktív vagy. *kuncogott Ki.*
- Hát tudod... *vigyorgott Jin.* - Itt mind a három csajnak van egyfajta szerepe. Min a flegmatikus, Chizu a kemény csaj, könnyen dühbe jön... Yoyo meg egy hiperaktív, aki állandóan beszél.
- Hééé! *szóltunk rá, hárman csajok.* 
- De most igaza van! *kuncogott Doo.* - Egy külső személy, aki nem ismer titeket az ezt látja. 
- Talán van benne valami. *folytatta Min.*
- Na, de ott jártam... *szóltam közbe.*
- Tessék! Erről beszéltem. *kuncogott Jin.* 
- Csitu van! *fordultam hozzá, majd magam mellé rángattam.* - Te is sokat beszélsz! Szóval, ott jártam, hogy nézzétek mit kaptam Jintől! *emeltem fel a kezünket és mutogattam a közös karkötőnket. Úgy tűnt, hogy mindegyikőjüknek tetszett.* 
- Ki, nekem is kell! *fordult azonnal Min Kihez.* 
- Nektek nincs ilyen! *szólt morcosan Jin és magához húzott.* 
- Miért is? *néztek szinte farkasszemet. Viccesek voltak, én csak kuncogtam.* 
- Mert ez a miénk és én találtam ki! *nyújtotta a nyelvét neki.* 
- Kapsz tőlem jobbat! *kuncogott Ki és visszahúzta magához Mint. Hirtelen a telefonomra néztem.*
- Mi a baj? *kérdezte Chizu.*
- Mennünk kell. *szomorodtam el. Sajnos általában Jinnel nagyon kevés szabadidőnk van, de legalább a munkahelyünkön együtt tudunk lenni. Viszont, így a barátainkkal meg nem.* - Fél 4-re be kell mennünk egy fotózásra. Most írt a Főnököm...
- Vagyis az anyukád? *kérdezte vissza Jin.* - Akkor megtudnánk vele beszélni. 
- Nem, sajnos. A Fő-Főnök írt, aki anyu felett van... a cég igazgatója. 
- Azt a roha.... induljunk! *kapkodott Jin. Ha már az igazgató keress minket, az már tényleg nagyon fontos lehet.* 
- Ugye nem haragszotok? *szontyolodtam el egy kicsit. Rosszul esett, hogy itt kell hagynom őket, miközben olyan jól telik a hangulat.* 
- Semmi baj, megértjük... ne aggódj. *tette a kezét Chizu a vállamra és mosolygott.*
- Köszönjük, hogy itt lehettünk. *mosolyogtam mindenkire, majd megöleltem őket. Jin is megköszönte, majd mentünk egyenesen a céghez, de előtte még fogtunk egy taxit. Csak sóhajtottam.*
- Mi a baj? *kérdezte és megfogta a kezem.* 
- Rosszul esik, hogy úgy eljöttünk... én tényleg jól éreztem ott magam.
- Szívem, szerintem ők megértik, hogy híresek vagyunk és nincs időnk mindenre. *próbált vigasztalni és megpuszilt.* - Szokj hozzá!
- De én még mindig nem szoktam hozzá! 
- Kicsim, két éve vagy modell... 
- Tudom, de akkor is! Néha hiányzik a sima élet...
- Ha sima életed lenne, akkor nem ismertél volna meg engem...
- Ne haragudj. *tettem kezem az arcára és megcsókoltam.* - Szeretlek! 
- Én is.. nagyon. *mosolygott.  Majd hamarosan megérkeztünk a céghez. Ott elintézték a szokásost. Elkészítették a sminkünket, a frizuránkat, a ruháinkat és a kiegészítőket. Míg a fényeket és a háttereket állítgatták addig a személyzettel beszélgettem. Jin már megint eltűnt valahova... a fotósunk, aki most Koreából érkezett kétségbeesve nézett körbe.* 
- Hiányzik az egyik kamerám! *kezdte keresgélni.*
- Segítek megkeresni. *ajánlottam fel a segítségemet. Hossza séta után megpillantottam Jint, egy kamerát szorongatott.* 
- A fényképész már mindenhol kereste... *sétáltam oda hozzá.* 
- Pedig szóltam az egyik szerencsétlen antiszociális alkalmazottnak, hogy elveszem... úgy látszik annyira antiszoc, hogy még beszélni se tud... *nevetett fel.* 
- Jin! *szóltam rá.* 
- Most mi van? *nézett rám és lefényképezett.* 
- Tedd le! Nem lehet mindenki közvetlen... 
- Hm... *nézte a képet.* - Ruha nélkül jobb lenne. *kezdett vigyorogni és közelebb lépett hozzám.*