2013. október 31., csütörtök

- Minori Masaaki -

Hamar oda is értünk. Csengettünk és Chizu nyitott ajtót.
- Oh sziasztok! *köszönt nekünk.*
- Szia! *mosolyogtunk vissza.*
- Gyertek beljebb! *irányított beljebb minket.*
- Oh sziasztok! *köszönünk a többieknek is. Úgy tűnik, mi érkeztünk utoljára, de hát ezt már megszoktam.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Na ha már itt van mindenki akkor gyertek át az étkezőbe!
*mosolygott Chizu és átkísért minket az étkezőbe. Enni kezdtünk. Mindenki ízlése szerint válogatott. Nagyon jó házigazda Chizu.*

Mind eközben nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk.
- Oh és emlékszetek mikor Min elázott? *nevetett Yoko.*
- Mert ő hős volt. *kuncogott Chizu.* - Nem tudta megvárni, hogy elálljon az eső.
- Mert nekem sietnem kellett. *nevettem.*
- Azon múlt a kapcsolatunk. *védett meg Ki.*
- Persze, nem kell a duma! Csak szerencsétlen volt. *kuncogtunk.*
- De utána tényleg hozzájuk mentem! Ők közelebb laktak. *néztünk egymásra.*
- Igen. Én is ezt mondanám. *mondta Yoko.*
- Naaa! Ne legyetek ilyenek! Nektek is voltak ilyen húzásaitok! *vágtam vissza.*
- Hát persze, hogy voltak. *mondta Chizu.* - Én imádom az esőt.
- Héé!
- Jó, befejezem. *kuncogott.*
- Na azért. *nevettem.* - Arról meg nem is beszélve, hogy kisebb vagy nálam!
- Hééé! Nem ér megint a korommal jönni! Különben is, mire ti kimentek a menetből én még nagy sztár leszek!
- Na azért annyi korkülönbség nincs köztünk! Nem vagyunk öregek! *védtük magunkat.*
- Na persze. Majd csak figyeljétek meg!
- Doo! Szólj rá, hogy ne szemtelenkedjen! *mondta Yoko.* 
 

- Sosem lehetett megnevelni.. most se lehet. *kuncogott Doo és evett tovább.*
- Héé! Te sem vagy ám másképp! Te is öreg fasz leszel mire én még a kifutón szaladgálok! *nevetett Chizu és kicsit megütötte.*
- Én meg majd ott ülök és nézlek téged.
- Minek?
- Hát. . *jött kicsit zavarba.* - Csak, hogy legyen mit kérdezned! *lökte meg kicsit.*
- Na beszélj csak Doo. *könyökölt az asztalra Ki.*
- Mi? Miért? *nézett rá Doo.*
- Hát miért is néznéd?
- Tényleg, nagyon zavarba jöttél. *kuncogott Jin.*
- Hát gondoltam akkor is mellette fogok állni mint barát! *védte magát Doo.*
- Aham, mint barát. . *cukkolták.*
- Hagyjátok már! *védte meg Chizu.* - Ő örökre a legjobb haverom lesz! *karolt belé.*
- Persze! Na majd meglátjuk ezt még. *dőltek hátra mintha csak összebeszéltek volna.*
- Hagyjátok már őket. *kuncogtunk kicsit Yokoval.*
- Jóóó.
- Na azért. *mondta Chizu.*
Majd még kicsit ettünk és átmentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk tovább.

 - Nem kapcsolunk egy kis zenét? *szólal meg Doo.*
- De! *pattan fel Chizu.* - Mit kapcsoljak?
- Mik vannak? *kérdezi Yoko.*
- Gazette, Crazy Shampoo, An Cafe, Dir en Grey, Sug...
- SUG! *vágunk közbe Yokoval egyszerre.*
- Úr isten lányok, nem ám ideélveztek. *nevet Jin.*
- Ti férfiak, nem tudjátok mi a jó! *mondja szúrósan Chizu.*
- Nekem mondjuk nincs bajom velük, én szeretem őket. *mondta Jin.*
- Én is. *helyeselt Doo.*
- Jesszusom! Én kifejezetten utálom őket! *húzza a száját Ki.*
- Mert Szívem, te nem tudod mi a jó! *bújok hozzá és megcsókolom.*
- Free szex! *kiabál Yoko. Az öklére támasztja az állát és fülig érő mosollyal bámul minket.*
- Bolond! *nevetek.*
- Yoko, tudjuk, hogy te ilyen szexmániás vagy! *nevet Chizu.*
- Én szexmániás? Akkor mit mondjuk Min-re? *mutat rám.*
- Héééj. *szólalok meg.*
- Na, hát rá már nincsenek szavak se. *mondja Chizu.*
- Én is szeretlek benneteket! *nevetek.* - Inkább táncoljon velem valaki. *állok fel.*
- Megyek! *pattan fel Yoko is. Mint az idióták elkezdünk ugrálni a zenére és lég gitározni.* 
- Kemény Rockerek vagyunk! *kiabálok.*
- Király, csak vigyázz, mert mögötted van a... *kiabál vissza Doo, de mire befejezhette volna a mondatot elestem a mögöttem lévő szék lábába.*
- Áuucs! *nevetek a fejemet fogva.*
- Jól vagy? *gyűlnek körém és ők is dőlnek a nevetéstől.*
- Persze, csak segítsetek fel!
- Egy barát mindig segít a bajban...Rögtön azután, hogy abbahagyta a nevetést! *mondja Yoko nehezen a nevetéstől.*
- Háromra húzzuk! *fogják meg a kezem mindannyian.* -Egy...Kettő...Három... *majd megrántanak és majdnem újból elesek, csak most pofára.*
- Huh, ez meleg volt. Ha nem fogjuk a kezed továbbra is, talán újra orra esel. *nevet Jin.*
- Micsoda szerencse! *nevetek. Abban a pillanatban megcsörren Chizu telefonja és elsiet felvenni.*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése